1.lövés~ Gyilkos zűrzavar, bűz, meg rothadás...

-
 Ne hívj így, különben kilövöm a homlokod! - szóltam vissza fenyegetően.
- De kis vad valaki, pont az ilyen csajok jönnek be nekem. Nincs kedved feljönni hozzánk eljátszadozni?
- Hozzánk?! - riadtam fel a többesszám hallatán.
- Igen - fordult hátra a sofőr. - Tudod én vele vagyok.
"  A másik célszemély... eldobom az agyam "
- Engedsz nekem ha nem akarsz elpatkolni - szólt a fekete hajú démon. - Amúgy Jungkooknak hívnak.
Kényszerből visszanéztem az előbb szólóra kinek tekintete ajkaimról a  melleimre vándorolt, majd vissza. Egyre közelebb hajolt, hozzám és ahogy megéreztem csábító illatát, szégyellem de felforrt a vérem.
"Jaj ne, túl vonzó... vad, erős!!!" kiáltottam fel a gondolataimban.
Hátranyúlt a derekamhoz, és elkezdett hátradönteni én meg hagytam... Közben folyamatosan tartotta azt a kínzó távolságot ami miatt legszívesebben felpofoztam volna...
- Hagyj békén!! - próbáltam ellökni. - Én szoktam kínozni másokat és nem fordítva! - álltam ellen kényeztetéseinek.
Mikor vízszintesbe terültünk végigsimított arcom amibe rendesen beleborzongtam, ennek tetejébe az idióta csapattársa folyton minket vett egy kamerán.
- Hagyd abba te paraszt!!! - szóltam a kamerásnak kitakarva arcom.
- Nyugodj meg és próbáld élvezni! - nyögte fülembe Jungkook.
Amíg engem cirógatott másik kezével benyúlt az ülés alá és elővett egy fegyvert majd gonoszul és egoistán elmosolyodott rám szegezve fegyverét.
- Hát nem örülsz? A te megölésed választ el attól, hogy triád fejes legyek, és mind ez filmre lesz véve.  Adj hálát, hogy életed utolsó pillanatát a filmvásznon töltheted
- Na jó te köcsög!! Most telt be a cérna és szakadt el a pohár...! Vagy fordítva, mit érdekel engem!!! Most azonnal kiloccsantom az agyad!
Hirtelen kirohanásom egy vad csókkal  csitította ami miatt kihagyott egy ütemet a szívem.
"Ennek a seggfejnek még van képe lesmárolni... én!!.. én..!! "
Mikor belenézett kéjjel teli szemeimbe éreztem, hogy titkon örül nyomoromnak. De végül a vágyaim felett győzött a józan eszem és végre sikerült eltaszítanom.
Teljesen zavarban voltam, ziháltam, nehezen vettem a levegőt, szemembe könnyek szöktek a levegőhiánytól.
Az ajtó kilincsére kaptam de az nem nyílt. Amint ráeszméltem, hogy a sofőr babrált vele elővettem a fegyverem és a hegyével erősen ütögetni kezdtem a vastagnak látszó ablakot ami csodálatomra nagy robajjal kitört
De a fekete démon ezt nem hagyta annyiba, visszapróbált rántani mikor a kegyetlennek ígérkező mászáshoz készültem. Épp rosszkor kapott rám mert a húzás következtében beakadt a pólóm és csúnyán beletenyereltem az ablak üvegébe ami csak úgy roncsolta szegény sejtjeim.
- Az anyádat!!!!!!! - ordítottam rá kínnal teli a támadómra.
- Nem hagyom, hogy kicsússz a kezemből! - bámult rám a nem e világi, izzó szemeivel.
- Pedig jobban tennéd!!!! - az utolsó erőmmel még rúgtam egy nagyot jobb lábammal amivel sikeresen eltaláltam Jungkook száját aki rögtön oda kapott hiszen kirúgtam a fogtömését.
De mondjuk ez se lett valami jó ötlet, mert hirtelen megbillentem és már estem ki a kocsiból az üveggel a kezemben.
Csak párat gurultam a sikátor poros földjén de már arra kaptam, hogy a taxi felém jön.
Felpattantam és futásnak eredtem akár egy nyúl.
"A franc!!!! Ezek komolyan elakarnak ütni?!"
Felszöktem az egyik konténerre és onnan egy téglából készült gyár falára. Próbáltam megkapaszkodni de nem ment rendesen, csak az egyik kezemmel. Amíg ott fickándoztam azok az örültek fegyverre fenyítettek. Szinte táncot jártam a golyózápor között.
Addig izegtem mozogtam amíg sikeresen mélyebbre nyomtam a kezembe az üveget.
- Elég!! - hallottam egy mély, csengő hangot és utána egy  újabb fegyver elsülést. - Tűnj el Hyojin!! - utasított a hősies V aki segítségemre sietett.
Amíg Taehyung elterelte a figyelmüket én végre el tudtam helyezkedni a rozoga tetőn. Megbújtam egy szellőző rendszer mögött és a kezemben lévő "átkot" próbáltam kifeszegetni, de minden egyes mozdulattal csak azt értem el, hogy ékteleneket ordítottam. Nem volt mit tennem, muszáj volt egy kézzel használni fegyverem ami köztudott nem az erősségem. Kiálltam a tető szélére és a fekete démon taxiját vettem célba, szerettem volna elérni, hogy a gumik kilyukadjanak legalább az egyik felén ami sikerrel zárult. Úgy láttam, hogy a triádokat meglepte a húzásom ezért pár pillanatra elöntött a büszkeség, de azonnal elszállt mikor a szellőző rendszer szikrázni kezdett.
- Ugorj Hyojin!!! - intett hevesen V.
Se szó, se beszéd már is szálltam akár egy madár az alattam való kukába. Amint landoltam magamra csuktam a tetőt és tárat cseréltem.
Áh!!! - vágtam szájba a tagot ki kimerészelte nyitni a kuka fedelét.
- Hyojin!!! - rikácsolt Tae.
- Hm?! Hol vannak a triádok?! - emeltem ki a kukából fejem amin egy banánhéj díszelgett.
- Baszod, szájba vágtál! Nem kellene mondanod valamit?! 
- Ne most! 
- Elmentek te lökött, gondolom nekik sem tart sokat a fegyver tárjuk. 
- Biztos vagy benne?
- Igen! 
- Oh... - könnyebbültem meg halk sóhaj kíséretében. - Annyira féltem!!! - öleltem át munkatársam.
- Nahát, a szuper 31-es félni merészelt? - viszonozta gesztusom, átfonta erős karjait a derekam körül.
- Kérlek, vigyél haza...
- Gyere - irányított járműve fele. 
Legalább húsz kanyart vettünk mire elérkeztünk piciny, piros lamborginiéhez. Nem ajánlom, hogy ezzel jöjjön bevetésre, nem fizetné ki a parancsnokság ha megkárosul. Nagyon sajnálnám ha ennek a csodának valami baja lenne. 
- Hogy találtál rám? -szóltam bekapcsolva övem.
- Láttam a kávézóból, hogy a taxiban nincs valami rendben. Ezért követni kezdtelek...
- Akkor te láttad, hogy...? - ijedtem meg.
- ..hogy lesmárolt? Igen... - felelte féltékeny hangon
- Én... annyira sajnálom oppa....
- Nem kell, mi nem járunk...
- Ö ... igazad van.... -szomorodtam el azon, hogy még mindig nem vall be semmit. - Ott maradsz nálam?
- Nem hinném... - felelt miközben bevett egy kanyart.
- De miért oppa? - vontam kérdőre majd tenyerem ráhelyeztem combjára.
- Ne hívj így, és kérlek vedd el a kezed!!! -parancsolt rám ingerülten.
- Bocsánat.... - húzódtam el szégyenkezve, majd lehajoltam, hogy ne láthassa könnyel áztatott szemem.
- Most meg mi a bajod?! - fortyogott mikor meghallotta szipogásom.
- Ne kiabálj velem!! - vágtam vissza akár egy vérbeli felség.
- Jó de.. Itt vagyunk...
- Hát akkor viszlát!! - szálltam ki emelt fővel a kocsiból, vissza se néztem.
A kapum fele vettem az irányt mikor dudálni kezdett a drágalátos V azzal, hogy még is szívesen itt maradna vacsorára. 

...

 - Megnézünk egy filmet oppa. - térdeltem le asztalomhoz, hogy Tae fele nyújtsam a DVD kazetát. 
- Bocsi de most mennem kéne... - törölte meg száját.
- Nem engedlek. - futottam az ajtó fele, hogy eltorlaszolhassam testemmel.
- Ne légy ilyen gyerekes....
- De oppa... - öltöttem magamra kiskutya szemeket, hogy azzal próbálkozzak.
- Ne hívj így!! - rakott arrébb egyetlen mozdulattal.
- De... annyira félek... - hajoltam meg szomorúan, elköszönve tőle.
- Miért nem ezzel kezdted? - fordult vissza.
- Hm...?
- Hyojin, most már igazán tudhatnád, hogy ilyen helyzetekben mindig veled vagyok...
- Igazán oppa? - csillantak fel karikás szemeim.  

- Mondd csak oppa, máskor is összebújunk így? -szóltam miközben mindketten az ágyamon pihentünk egymás kezét fogva.
- Ha akkor sem fűtesz be, akkor talán - csípte meg gyengéden arcom.
- Jó ötletet adtál - nevettem el magam.
- Meg ne próbáld!
Épp V hibátlan, csodás csípőjére ültem és lefogtam ellenállhatatlan szerelmem mikor nyílt a  hideg szobám nyikorgó ajtaja.
- Megzavartunk valamit ribanc? - jelent meg Jungkook pár alakkal az ajtóban.
- Állj már félre kölyök! - lökte arrább a fekete démont egy kemény, napszemüveges férfi.
-  Menekülj V!! - kiáltottam szerelmemnek miközben rajta ültem.
-  Hyojin, te most velünk jössz. - intett Kook. - és te öcsi, húzz el innen, semmi közöd ehhez!
- Szerintem itt meg pont te vagy az, akinek tartania kéne a pofáját. Ő az enyém! Egyébként is, neked már rég nem az élők közt lenne a helyed. Tudod te, hogy mennyi bűncselekménnyel köröz téged a rendőrség? Két kezemen se tudom már megszámolni. És én a bűnözőkre nem hallgatok! - ordított vissza V.
- Mert te hány embert öltél már meg, he?! A rendőrség semmivel sem jobb nálunk!!!
- Na gyere ide baszod, most nagyon kapsz a pofádra.
- Jézusom, fejezzétek már be! – üvöltöm a napszemüveges alakkal szinkronban. A démon karja után kapok, s rántok egyet rajta, de az kicsúszik a kezemből, s megbotlik.
A fegyvere pedig egy váratlan pillanatban elsül.
Pólója vörösre festődik, ahogy kibuggyan hasából tűzpiros vére. 
- V!!!! – üvöltöm. Majd szétszakad a hangszálam. Az egész házat bezengte a fülsüketítő hangom.
 Elindulok a szerelmem felé, aki már kínok közt a földön térdel, de egy kéz visszatart. 
 - Eressz már el te fasz! – hisztérikusan megkarmolom a napszemüveges alakot, ott, ahol érem. 
- Nyugodj le!! - ordított rám. - Most látod mi történt te hülye!!! Nem bírsz megülni a seggeden!!!!! - kiáltotta a démonnak. -  EL-KELL-MENNÜNK! MOST! – üvölt rám baromi mérgesen, amitől meg is  szeppenek egy pillanatra.
- NEM MEGYEK SEHOVA TE ROHADÉK KÖCSÖG!!!!!-  Továbbra is V-t bámulom, aki szenved. Egyre több vér szivárog ki a testéből.
- Azt kapta, amit érdemelt, most nyomás!  Kapjátok fel srácok!! - intett a bagázsának.
- EL FOG VÉREZNI! – kesergem még mindig hangosan.
Mikor V meglátta könnyel áztatott,  arcom  és meggyötört testem lehet... nem, sőt biztos, hogy ezért próbált felállni.
- NE! oppa! Ne állj fel! – utasítom. Nem akarom, hogy erőltesse magát, különben még annyi esélye se lesz túlélni, mint most.
- … Ne hagyd magad, kérlek – kínozza magát, hogy kinyögje e kegyes szavakat...
De ekkor már késő volt, csukódott a szoba ajtaja és reccsentek a lépcső fokai amik az én testemtől hallatszottak... Kivonszoltak, hogy megpróbáljanak egyetlen mozdulattal  véget vetni nekem...
Kivonszoltakt, hogy én legyek aki vérével végigöntözi a megkorhadt falapot...
Azért, hogy a lelkem kileheljem...

"Azt hiszed, a halált feltétlenül át kell élni ahhoz, hogy tudjuk, milyen az? Szörnyű bánat, gyilkos zűrzavar, meg bűz, meg rothadás..."


Ne riadjatok meg a végén lévő csavartól. Akad rá mód, hogy folytassam, persze csak ha van rá igény.