Napokkal később...
-Ne! Hagyják abba mááár ...! Gecik! - szólt a kifáradt főhősünk aki ismét a teli eresztett kád víz áldozatává vált.
Kínzói nem figyeltek hölgy mivoltára, erőteljesen hajába markoltak majd a víz mélyére száműzték.
Újra...
és újra...
és újra....
- Ébredj fel végre te szerencsétlen! - pofozta meg a férfi szegény lányt. - Hol van a BTS?!
- Anyádnál! - felelte indulatosan a 31-es.
- Még nem volt elég?! -így, Hyojin parancsnoka. - Mit tettek veled azok a szemetek?! A hatóságoknak dolgoztál és most...! - zsörtölődött az idegbeteg férfi - Beszélj! Most! Még is hol vannak?!
- KGHHHH... - nyögőt a lány mikor megérezte a szeme közt menetelő vérét, egyik csepp követte a másikat. Látszólag megállíthatatlanul csordogáltak lefele...
- Mára elég lesz! - intett a felettes ujjával az egyik őrnek. - Vidd innen a picsába és kösd be a fejét, holnap még egyszer kivallassuk. - törölte meg a piros folyadékban pompázó kulcsát - Ha nem mond semmit megöljük, majd a BTS-re fogjuk, a szuper 31-es sem golyóálló.
Megragadták a volt ügynököt, vonszolták akár egy holtat különben egy tapodtat sem haladtak volna. A 31-es erősen zihált, bár rendszeresen vett részt kínzásokban ez még is kikészítette amúgy is füstös tüdejét. Meztelen lába csak úgy csattogott az új búvóhely visszataszító, hideg padlóján, s szabályosan beletaposott a vérrel kevert vízzuhatagba ami lehajtott fejéből potyogott.
Lehorzsolta lábait amíg elért a cellájáig majd sajnálattal vette észre ,hogy a helyiség semmivel sem szebb mint bármelyik más.
Ugyan megparancsolták, hogy kötözzék be sérülését de a lányt anélkül engedték nyugovóra térni.
Mondanom sem kell a sebhelyek nem hétköznapiak voltak. Akár egy veszett ló aki bájával küzd igyekezett kecskebúkat vetni, hogy valamivel elviselhetőbbé tegye helyzetét.
Míg nem...
Olyan mereven bámulta a hívogató feketeséget, mintha lett volna ott valami, ami tényleg magára vonná a figyelmét. Igazából csak egy paránnyi, hosszú egérlyuk volt ott, semmi egyéb. Mégis érezte magában azt a késztetést, hogy felálljon és odabicegjen. A falban a rés, amit annak idején még ő csinált bizonyos okok miatt, üresen tátongott, de csak az első pillantásra.
Lehajolt hozzá majd átnézett rajta s akkor tekintete találkozott az ördögével.
Igen... a másik cellában Jungkook fetrengett bilincsiben. Tetőtől talpig le volt izzadva , még is mezítelen felsőtestét megérintette a szobában uralkodó fagy ami a téli hónapokra jellemző...
Hyojin hiába szólongatta bajtársát, egy mukk sem keveredett az éjszaka hangjába az övén kívül. Szegény lány azt gondolta volna holt de még is hitt a meleg, párás levegőnek ami a férfi szája adott ki.
Sokadik próbálkozására sem felet senki, csak is az éjanya aki galamb képében szállt arra szárnyával áldást terítve a lány megfáradt szemire.
Még sötét volt, csak a szél rezegtette meg a zúzmarás fa ágat, azonban a cellákon kívül az örök megint valakit vonszoltak.
Hyojin érezte, hogy történni fog valami és vérző fejét felemelte a szoba hideg kövéről majd az ajtófele bámult. Jött is a várt csavar, nyílt a cella és a parancsnok egy sebzett aggastyánt lökött be a tömlöcbe. Egy barna kiszaggatott zsák díszelgett a férfi testén egy fojtókötéllel megadva módját. Ősz haja és szakála lágyan megsúgta, ez az ember több éve az élők sorában van.
Elvonult a tábor, és csendesült a moraj. A lány is az egyik sarokban húzta meg magát egy szót se szólva, csak hagyta, hogy a besütő holdfény játszadozzon a jéghideg bőrén.
- Mért vagy ily hallgatag? - kérdezte a vénség a szoba sötétjében gubbasztva. - Igyál egy keveset. - lökte oda a tálát benne a vízzel amit az őröktől kapott.
A 31-es ismét nem mondott semmit csak sziszegett egyet s az edény fele nyúlt majd az egészet ledöntötte.
- Csak fáj a fejem, ne haragudj. -jött a halk válasz a lánytól.
- Megsérültél. Pihenj egy kicsit, jobban leszel.
- Köszönöm... - biccentett a lány. - De mind egy... reggel kivégeznek.
- Nem hiszem, hogy az a fajta vagy aki másoknak árt. Még is véres a fejed. - mondta mogorvább hangtónussal a férfi.
- H-hogyan? ... Én... ezt nem igazán értem...
- Ch,ch, ch. Szomorú végzet.
- Sajnos... nem tudom mit akarsz mondani! - rázta meg a fejét frusztráltan a lány. - Pedig érdekelne. A kivégzés miatt mondtad, hogy szomorú a végzetem?
- Három férfi... Ők alakítják majd a sorsod lányom. Az elsőt megkísérled megölni, de ő nem hal meg. Aztán a másodikat menteni próbálod de miattad vész el. A harmadik pedig veled fog végezni, de majd életeket ment ezzel.
- Mi?! ...Még is mit tehetnék...?! Mit tehetnék, hogy elkerüljem a végzetet?
- A legjobb ha nem találkozol velük.
- Hogyan?! Mond, hogyan kerülhetném el az első férfit?!
- Már meg is ismerted... - a sorsod már most szánalmas - biccentett komolyan a vénség.
-...É-és a második? Nem... - rázta meg zavartan fejét Hyojin . - Azt mondtad, hogy a harmadik miatt vesztem életem, igaz? Akkor, nos... akkor, hogyan kerülhetem el a harmadikat? Mond mit tegyek?
- Akkor ne találkozz a másodikkal. De annyira kár, hogy mind ismered őket...
- Mi van?! - ordított fájdalmában a lány.
Egész hajnalhasadásik veszekedtek a tömlöcben. Csak úgy zengett a kis helyiség a zsivajtól. A rabok már annyira belemelegedtek, azt hitték sose jön el a vége. Még Hyojin is azt gondolt, hogy nem a kivégzésnél hanem itt fog megpusztulni. Az egyik jobban kiáltott mint a másik és fordítva. A lány már a végszót készülte kimondani de megzavarták. Már is nyitódott az ajtó és intett a parancsnok az őreinek.
***
A lány kezét leláncolták és újra fejmosásra invitálták. Megint kénytelen volt találkozni a kád aljával és a felszálló buborékokkal ahogy belevisít a vízbe. A kínzó kegyetlenül rákönyökölt a lány nyakára így tartotta kordában a vergődését.
- Még egyszer! - ordított a parancsnok és kilépet a szobából.
A férfi ismét a markába vette a lány keskeny nyakát és lefele hajlította.
- Na, beszélsz vagy megfullasztalak!
Ám ekkor...
A 31-es megtámasztotta kezeivel magát nem engedett a férfi erőszakának.
Addig rángatta öklét amíg a bilincsek nagy csörrenéssel adták meg magukat.
A lány éktelen pofont küldött az őrnek aki elfogadásában leborult megcsókolni a földet.
De ekkor szökött a második, de az is helyet talált a kádba borulva amint megérezte az átszúrt torka bizsergését.
A nagy zsivajra meg betátogott a parancsnok is aki alkalmazottja mellett tért nyugovóra saját kínzási módszere által.
Megtudta milyen is ha fájdalmasan a vízbe üvölt...
