9.lövés~Mikor a hóhért akasztják.

Harmadik fél szemszögéből

- Csak egy gond volt veled... túl sűrűn vettél levegőt. - szólt a 31-es majd lecsapta magát a kád mellé.
 Mélyeket lélegzett, közben a fehér ingéből csavarta ki a vizet.
Arca zavart volt, szeme lázas, ében haja zilált.
 Megmeredve nézte majd kikutatta a körülötte heverők ruháit, szerette volna megkapni a bilincsekhez tartozó kulcsot. A láncok ugyan elszakadtak de a bilincsek le nem jöttek...
Nagy nehezen megpillantotta őket a kád alatt, addig nyújtózkodott amíg csak tudott és meg is lett a jutalma.
Ám mikor felkeléshez készült fájdalmában nagyot nyekkent.
Tenyerét oldalához kapta amin egy jókora seb tátongott. A lány se értette, hogy az hirtelen, hogy került oda.
Mit volt mit tenni? Hyojin sántán, vérző fejjel, oldallal nekilátott az útjának.  
Rettenetesen szédült, a feje hasogatva fájt.
A világ, a színek, a hangok elmosódtak előtte: csak összefolyó tárgyakat és furcsán csendülő morajlást hallott maga körül pont mikor teljes figyelemre lett volna szüksége. 
Megtántorodva kapaszkodott meg a hirtelen rátörő fejgörcstől. Úgy érezte magát, mintha valami  egy feszítővassal feszegetné a koponyája illesztéseit. Vadul forgott vele a világ, azt sem tudta, merre van.
- Szégyellnem kéne, hogy még képes vagyok sírni... - dünnyögött fekélyező fájdalmától.
"Gyorsan... Gyorsan!!... Gyorsan!!!" egyre csak ezt gondolta sóvárgó lelkében, s próbálta bevonszolni magát a jobb oldali, tágas szobába. 
A küszöbénél szédülve elesett de úgy húzta magát a vizes földön mint egy csecsemő aki most tanulj járni. Tudta, hogy innen már csak jó jöhet...
Mikor az asztalhoz ért erőteljesen belekarmolt a lambériába és úgy kapaszkodott vadorzó erejével. Minden áron fel akart állni..
- Hullaház, erre a gané helyre ki kéne írni...
 Izzadva nekidőlt a falnak és a pisztolyt kezdte fixírozni ami a falapon hevert. Hevesen megmarkolta majd kibiztosította de szikrázó tekintettel vette észre, hogy a tár üres.
- Ezzel most mi a faszt kezdjek?! - sopánkodott szegény lány. - Mind egy, azért elrakom.
Így szolt is vánszorogva kifele vette az irányt.
Ahogy körbetekintett látta, hogy nincs más út csak egy kicsi rácsos alagút ahol max kúszni lehet.
Hyojin lehajolt és lepróbálta verni róla a rozsdás lakatot ami majd  az 5. nekifutásnál, borús elmével és forró vérrel spékelt nyers erőtől szökött le.
A hátán csúszni kezdett. Nem tudott hason. Amellett, hogy vérzett az oldala úgy érezte mintha a csontjai is eltörtek lenének. Már azt se tudta, hogy vannak-e még lengő bordái vagy mikor nem figyelt azok a kígyók az életével együtt ellopták tőle.
Az alagút végén egy ablakból tenger vad morajlása csapta meg a lány fülét, a tenger ami ijesztve eget földet vad hullámokat vet.
De még ezt is képes volt elnyomni a veszett vérebek ordítása. Bizony eljárt a hír, hogy a 31-es meglógott.  A lány csodálta is volna, ha nem keresik...
A szökött pár deszka mögött húzta meg magát, igazán forróvá vált a helyzet mikor mindenhol az őrök lábát hallotta csattogni.
Próbált úgy mozogni akár a holdfény, hogy ne kerüljön a lámpák céltüzébe. Szeretet volna a még meglévő sötétségben kereket oldani.
Ahogy örömében bevette a kanyart úgy kapott egy hatalmas pofont a fáradságtól s nagy csattanással térdre rogyott mint már annyiszor tette.
Szégyellte bevallani, hogy ő is legyőzhető... 
Ugyanaz a szituáció és ugyanaz a gyengeség...  
Ugyanaz a gyászos tekintet, ugyanazok a gondolatok...
 Szégyenszemre már elképzelte a saját kis koporsóját...
- Jaj istenem ki lesz a következő?
Amint így gyengélkedett az óriási gyerek, csengetésre megérkezett a lift az újabb díszes őrrel de itt már Hyojin sem volt rest.
- Kezeket föl te szarjankó! - szegezte üres fegyverét az ellenségre.
A férfi így is tett legalább tíz percig de mikor ez letelt úgy tűnt mintha araszolva közelítene.
- Meg ne mozdult különben origamit hajtogatok a kilyukasztott bőrödből! - rázta meg a pisztolyt az őr szeme előtt.- Na gyere rigó! - lökte be túszát a liftbe majd követte őt, végig a férfi fejéhez nyomva a pisztolyt. - Indítsd el ezt a szart.
A férfi eleget téve megbízásának félelmében visszatántorgott a lány elé és újra égnek emelte ripacsos kezeit.
-A BTS-hez fogsz sietni, mi?
- Közöd baszki?!
- Ny-nyugi én csak...
-Te csak ügyesen bánj a szóval,ne feledd nálam a fegyver.
Pár mondat erejéig tartózkodtak a kis dobozban, mikor megérkeztek a lány folyton maga előtt vezette a palit nem engedve szabad utat neki. Ami azt illeti a férfi is tudta, hogy mi a dolga. Annál gyávább volt, mintsem kockáztassa az életét. Ő csak hallgatott a lágy hangzású, mérgező mondatokra amit ezúttal a lány adott ki.
- Fegyver van nála! - kiáltotta a túsz a szembejövő katonáknak. - Ne, ne!!! - hörgött mikor figyelmeztetése ellenére is elsült egy fegyver.
A lánnyal együtt a földre borult akit betemetett a  hatalmas teste és a pisztolyáért vetekedett vele.
Addig ment a cicaharc míg a túsz megkaparintotta a fegyvert és rászegezte a Hyojinra.
Ám az nagy kattogással jelezte " hé, én üres vagyok! "
A lány kapott az alkalmon és földre vitte bika erejével. A katonák is észbe kaptak de mire mindezt lereagálták a 31-es nagy ugrással fektette ki őket. Majd egy éktelen farkasordítást engedett el a hajnal hűvösében.
- Kapják el!! -hallatszott mindenhonnan a kórusban zengő parancs ami ismét elnyomta a vadabbá vált tengert.
- Fel a kezekkel!
- Nincs menekvés!!
- Add fel magad!! -hangzott a tömegből az ismerős hang akinek mindenki utat adott, vajon kije lehetett az a mennydörgés? Hyojin tudta... azé akit reszketve imádott és szembe is szállt vele...
Lépett előre az alattomos Suga.
A lány a szemében ismét csípős fájdalmat érzett majd valami végigörült meggyötört arcán. - Utállak te féreg! Még is hogy tehetted ez?! Hisz befogadtak! Talán még azt is érezted, hogy fontos vagy nekik!
-  Eleinte a gyom is virág, aztán a virág is szimpla gaz. Ilyen nekem a BTS... - seperte le vállát amolyan köpcös tekintet kíséretében. - Kezeket fel! Hyojin! Utoljára mondom! - szólt még egyszer az áruló.
A sors az egyetlen ami teríték nélkül tálal...
A lány nem tudott megbarátkozni a helyzettel, hogy most itt mindennek vége még is magasra emelte karjait. Tudta jól, hogy egy nap történelemmé válik de sose így képzelte. Ahogy szembenézett a sátán haragjával egyre jobban felszabadult valami de nem tehetett semmit....
Halkan Yoongihoz vezették, majd mikor megnyugodott a tomboló, piciny lelke újra felkorbácsolta egyetlen szimat... A férfi facsaró parfüme...
 Nem más volt az, egyedül a vér szaga.
 Az az édes, szent mámorító illat amit Isten ajándékozott nekünk most fertőzöttként lengi be az egész kőhidat amin állnak.

- Milyen még is veszteni? - súgta a fiú a  lány fülébe.
 - Hiába mosolyogsz olyan büszkén, kettőnk közül te örök bukott maradsz! - ordított a lány még utoljára és szorosan megmarkolta a sátán kezét.
Valami egészen érdekes jelent meg Hyojin  tökéletes szemeiben. Valami sötétség és fékezhetetlen áradat, olyasmi amit a fiú csak akkor érezett mikor Hoseok még mellette volt. 
Nem akart hinni a szemének, és annak se hogy mindkettejüknek vége lesz...
Együtt zuhant hullámsírba a régi kicsi Jang Geummel, s valamiért azt érezte mindkettejük sorsát a hőn szeretett öcs, J- Hope választotta ki.


"Van egy dolog, amit nem tudsz, akármennyi pénzed legyen, más nevére átírni a neved a kereszteden." - Lee Hyojin.