Az utca kihalt volt egészen idáig. Reménykedtem benne, hogy senki nem lát majd ilyen szánalmat keltő külsővel csak is Kook, de hát nem tartoztam a szerencsés fiatalság közé.
Egy magas srác volt az. Külsőre olyan volt, akár Jin, de mégsem őt véltem felfedezni benne. Markánsabb arcvonásokkal rendelkezett s nem olyan kisfiús pofija volt, mint neki. Fekete haja torzonborz, ruhái szakadtak voltak, de stílusosak ettől függetlenül.
- Jól vagy? – fordult felém Jimin.
- I-igen – felelem erőtlenül, akadozva.
- Bántott J-hope? – faggatózott. Súlyosabbnál súlyosabb kérdésekkel bombázott.
- N-nem.
- Hát akkor?
- Lényegtelen – kitörlöm könnyemet.
- Jó ég! Te csurom víz vagy! - fogta meg vállam. - Nesze! - nyújtotta felém kabátját. - Most siess, a sarkon van a motorom! NEHOGY ELKAPJANAK!
Nem kellett kétszer mondani szaladtam ahogy tudtam. Mezítelen lábaim csak úgy csattogtak a hideg betonon .Felpattantam Jimin mögé és már is hasítottuk a hideg levegőt.
Az ülés magasabban helyezkedett el, mint Jiminé, de még így is pont akkora voltam, mint ő.
Olyan sebességgel száguldoztunk a házak között, hogy azok összemosódtak szemem előtt. A fények, az emberek, a házak, a boltok. Mind csak egy összemosódott paca vagy fénycsík.
Lehunyom pilláim, és nem gondolok semmire. Az ég egy adta világon semmire. Csak a szívem egyenletesen gyors ütemét érzem, és ez bőven elég.
Tíz perc múlva megcsap a hideg. Kinyitom csipám, hogy saját íriszeimmel is láthassam a környéket.
Fák. Fák mindenütt. És egy felfelé tekergő kacifántos út. Minden egyes kanyarnál szorosabbra fogtam az ölelésemet és egyszerűen figyelni is képtelen voltam, csak azt éreztem, hogy dőlünk jobbra, majd balra, aztán megint jobbra.
- Hova megyünk?! - vontam kérdőre
- Szerinted hova?! - nézett hátra. - Jungkookért, elkapták!
- Mi?!
Jimin még egy kicsit lassított. Ekkor merészkedtem előrébb csúszni. Vállára tettem állam, tenyereimet feljebb csúsztattam melleire.
A szél ekkor belekapott fényes hajamba, amit egyből hátrasöpört, s lebegtette a levegőben, mint egy zászlót. A kis domb tetejére érve, megpillantottam a rendőrséget. Ismét a rideg fogságom jutott eszembe.
Pokoli lánggal az elmében lopakodtunk be az őrségre. A fegyveremet amit kaptam szüntelenül marokra szorítottam. Már nem zavart az a tudat, hogy ezért pokolra jutok, csak az lebegett előttem, hogy nemes vér fog hullani, hogy nemes élhessen. Leérkeztünk a cellákig.
- Várj amíg elintézem őket - utasított Jimin
- Rendben - torpantam meg. Rengeteg idő eltelt amíg visszajött mikor megérkezett a cellákhoz invitált.
Kinyitotta Jungkookot fogva tartó kalitkát. Tisztára mintha egy vadmacska szabadult volna börtönéből.
- Oh ne, jönnek! - így Jungkook.
- Én is látom. - feleltem.
- Meg kell küzdenem velük - túrt hajába Jimin.
- Kerülj ki élve... - fürkésztük bátor vonásait.
- A nagy tetteid mindenkinek el fogom mondani barátom - veregette vállba ősrégi cinkosát Kook.
- Csak annyit akarok ne felejts! Tudod, hogy gyönyörű életem volt - mosolygott gyermeki jósággal a szemiben.
Hátat fordított és egy vidám, halált megvető vezényszóval belevetette magát a lehetetlennek tűnő küldetésbe.
Jungkookal szélsebesen tettük meg a hatalmas építmény távjait. Nagyon jól tudtuk, hogy mindenhol veszély leselkedik ránk de most csak a lábunk iramára tudtunk összpontosítani. Megmarkoltam puha kezét így szaladtunk, hogy el ne vesztessük egymást. Már a kijárati vaskapu kezdte megmutatni magát a visszataszító ködben, szinte elhittük, hogy halhatatlanok vagyunk. Én már készültem meglendíteni a vaskaput és a széllel szabadon szállni de ekkor beütött a gebasz...
Golyózáporok kereszttűzébe kerültünk. Épp szontyolodó szívem fele vette egyik az irányát amit Suga eresztett el. El is talált volna ha Jungkook nem takar el védelmező, meleg testével.
- Hé...!- öleltem át összehullóban lévő férfit.
Erőssén megmarkolta a szívét s csak nyüszítéseit hangoztatta halkan.
Nagyon sajnáltam de nem segíthettem fájdalmain. Rángatni és tépázni kezdtem. Addig húztam amíg a bokrok között megtaláltam Jimin motorját. Szégyelltem, hogy a bajtársamat itt kell hagynom de most Jungkookot kell menekítenem. Ha egyik vezető sem éli túl nagyon hamar a semmibe fog zuhanni a torony.
***
Akármennyire is haragudtam J-hopera csak is a gyárba tudtam elvinni Kookot. Sietősen a falnak döntöttem és Hoseok szekrényében talált rongyokkal átkötöttem burjánzó sebét.
- Jungkook kérlek ne sírj - töröltem le könnyeivel keveredett izzadtságát. - Esküszöm túl fogod élni, hallod?!
- Nem magam miatt válok most gyerekessé, sohasem hullajtanék egy démonért könnyet... Hyojin én téged féltelek! - küszködött felgyülemlő nyálával. - Figyelj rám jól, most már nem leszek itt hogy megvédjelek. Erősnek kell lenned, ígérd meg kérlek!
- Megígérem! - simítottam arcomhoz jéghideg kezét.
- Neked élned kell... - halkult el szava. - Akkor is élned kell!
- Minden porcikámmal azon leszek, hogy szembeszálljak a törvénnyel! - vicsorogtam.
- Úgy legyen, de akkor is az a fontos, hogy életben maradj! - simított végig arcomon. - Az egész torony büszke lesz rád, kicsi Jang Geum ... -forgolódott fájdalmában. - Tudom, egyszer sok embert fog megmenteni az áldozatod. Nem akarom elmondani de vészesen hasonlítasz egy kínai mesében lévő tündérhez. Neki ugyan az volt a sorsa mint neked, enged, hogy bekövetkezzen. Ígérem... a halálod nem lesz fájdalmas.
- Jungkook, neked felment a lázad! - tettem homlokára kezem.
- Nem a láz beszél belőlem ha ez a joslat beteljesül jóságos leszel és tisztelni fognak. Ne sírj! - ölelt magához fájdalmasan. - Bárhová mész ott lesz veled az egész BTS, én is vigyázni fogok rád. Mindig veled leszek majd! - súgta erőtlenül.
- Jungkook, ne merj itt hagyni! - borultam mellkasára.
- Újra találkozni fogunk, legfeljebb a világ másik oldalán... - mondta ki utolsó szavait.
Erőtlen, vértől áztatott teste üresen terült el a földön. A lelke rég a magasban járt mire felfogtam, hogy mi is történt. Megveszetten a földet kalapáltam és közben bömböltem akár egy szerek.
Eszembe jutott az öregember jóslata és még jobban elfogott a sírás.
"Az elsőt megkísérled megölni, de ő nem hal meg. Aztán a másodikat menteni próbálod de miattad vész el. A harmadik pedig veled fog végezni, de majd életeket ment ezzel. "
Az első két embert fájdalmas szívvel azonosítottam. A legelején díszeleg az álnok Suga aki nemrég fegyverével akarta szétszelni szívem, a második Jungkook aki mindezeknek megitta a levét.
kilehet a 3.?! Megnyúzom magam ha nem tudom meg! A fene bassza ki! Ezt már nem bírom!
- Az utolsó én vagyok - hajtotta le fejét J-hope.
- Te?! Még is hogyan?! - néztem hátra.
- A kínai mesében a lány felajánlotta lelkét, kész vagy te is nekem adni?
- Neked, mért pont neked?!
- Mert csak én tudok mindenkit megmenekíteni. - bízd rám magad és örökre Jugnkookal lehetsz.
- M-még is hogy?!
- Egyetlen kontraktus, gyujts gyertyát ma este. Ülj le elé, és feszitsd fel bordáid. Nyisd ki akár a szárnyakat majd érezd hogy beleroskadsz a tehetetlenségbe. Vissza jövök és megbosdzullak téged és a világ összes szennyét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése