7. lövés~Újabb árnyak I.rész

"Eszembe jut, hogy Cheju-doban egyszer az egyik fiú a tó közelében egy tüskés bokorba lökött. Amire kikászálódtam belőle, annyira megvadultam, hogy akár egy faágat is keresztül tudtam volna harapni. Ha valaki egy néhány percnyi szenvedéstől is majd meg tud őrülni, akkor mennyit ronthat rajtam ez a vérpárbaj?
Még is mi a faszt csinálok?!  Ha így elbánnak velem, még az ügynök nevet sem érdemlem ki!"

- Ha-hagyd abba!! - tűröm hátra csontos ujjait ahogy csak tudom majd egy váratlan pillanatban kicsúszok marka szorításából.
- Szép húzás! - szól majd teljesen észrevétlenül torkomon landol tenyere.
- Tigris fonák?! - fogok rá karjára amibe erősen belekarmolok, hogy még a vér is kibuggyan.
- Ismered? - enged meg keze szorítása.
- Persze! - dörzsölöm torkomat. - Az utcán tanultad?
- A francokat. - rázza meg sértődötten fejét - Jong Yeon-tól!
- Mi? - kerekednek ki fájó szemeim- Ő a parancsnokom...!
- Tudom - kúszik mosoly szájára. - A fia vagyok.
- Ah, akkor értem mért mondta, hogy nincs gyereke - súgom magam elé szarkasztikusan.
- Mondtál valamit?!
- Én semmit - rázom meg vadul fejem
***

A srác kinyitja a szekrényét és előkap egy kis, piros dobozt, amin a vöröskereszt jele díszeleg.

Leül mellém. Nekiáll kibontani a fémdobozt, ami már kissé be van rozsdásodva, így nehezen akarja megadni magát.

Végül mégis csak sikerül.

     Előkutatja belőle a gézt és a jódot. Kibontja a fiolát, s ráfolyatja a sebre a hideg, sárgás-barnás löttyöt.

Az végig folyik a könyökömön, de a fiú gyorsan letörli egy darabka gézzel.

Aztán egy hosszabbal körbe tekeri a vágást. Köt rá egy masnit a végére, s elégedetten megcsodálja munkáját.

- Nagyon szép lett. Köszönöm - rávigyorgok miközben erősen szorítom kötésem.

- Én tehetek róla, így csak természetes, hogy meg is gyógyítalak. A hátad vérzik?

- Az csak horzsolás - kamuzok, hogy elkerüljem a meztelenkedést. 

Felkel mellőlem. Az íróasztalához battyog, amin több maszk is hever. 

 Valami után matat, de úgy veszem észre, hogy meg is találta azt, amit keresett. Háta mögé dugja, míg visszajön mellém. Helyet foglal, és akkor felmutat egy láncon lógó szegecset. Olyat amilyen J-hope maszkján díszeleg. 

- Ezzel mit csináljak? - nézek az ékszerre. 

- Te vagy Hyojin, nem? 

- Igen, én! 

Nyomja a mellkasomhoz a tárgyat. - Azt mondta J-hope, hogy neked szánja. 

- Hm? - nézek le a kis csecsebecsére. - Te tudsz beszélni vele?

- Mármint Hope-val? Hogyne tudnék. - húz elő egy szál cigit. - Van gyújtód? 

- Hm? Jaj, van! - veszem elő majd odanyújtom. - Van még egy szálad?

- Nincs, bocs. - szív egy hatalmasat a cigijéből. - De kaphatsz belőle ha gondolod.

- Jé, kösz haver. - nyúlok utána.

"Ez olyan érzés mintha csórók volnánk"

- Vissza kellene mennem dolgozni, már nem tudom megvenni a betevő cigimet sem. - magyarázom a mellettem ülő tagnak. 

- Az még semmi. Képzeld ezek a ganék már csak akkor vesznek elő ha koko  kell nekik. - int maga mögé.

- Ganék? - nézek érdeklődően.

- Ch, RM meg a bandája - panaszkodik. 
- Eh... értem.
Elvettem még utoljára Sugától a cigit és bele szívtam majd letüdőztem. Ezt megcsináltam még 2 - szer aztán visszaadtam neki és eldőltem a földön.
- Hé, még is mit csinálsz? - néz rám a srác döbbenten. - Én nem feküdnék el, nagyon retkes ez a hely. - rázott párat a lábamon. - Hol van J-hope? 
Amilyen hevesen fogta combon olyan hamar fagyott meg vér az ereiben. -Am... am... - akadozott hangja.
-Hol van J-Hope? - kérdeztem meg újra. 
- Nem tudom... - válaszolta a fiú kicsit halkabb hangerővel. 
Én csak sóhajtottam s behunytam a szemeimet. 
Szívem mélyén csak arra vártam, hogy Hope előbukkanjon.
-Ja- Jang-geum! - csapódik kifele a vasajtó. - Nahh végreh, hogy megvagyh - szól Jungkook szinte kinyögve lelkét.
Látszik nem tud állni, csak csimpaszkodik a kilincsen de így is képes megálljt parancsolni magának - Azt mondtam, hogy Hyojin vagyok!! - szolok rá századszorra is. - De már megint mit akarsz? - ültem fel dühösen s ránéztem. 

- M - meghtámadtakh... minketh.. ésh tégedh.. akarnakh.. - lihegett. 

- Gyorsan bújj el! - kapott fel Suga és egy szekrénybe tolt be.

Mi van?! - kiáltottam még utoljára utánunk majd megbújtam szótlanul. ***

"Baj van... nagyon baj van.. Nincs itt még senki pedig egy fél óra is már eltelt. Túl csöndes minden az előbbi ordításokhoz képest. Ki akarok menni!" - ver hevesen szívem. Arra készültem, hogy megbillentem az ajtót de akkor... - Ne! Hyojin, ne! - villan fel előttem J-hope rémült képe egy kósza pillanatra.

-J-Hope? - kapom el a kezem. - Nem! Muszáj mennem! - veszek erőt magamon - Meg kell tudnom, hogy mi történik! - kezdek kicsit aggódni.

- Ne menj ki Hyojin! Kérlek! Nagy bajban lennél! - jött újra elő a látomás.

- Hagyd abba! Meg kell keresnem a srácokat! - szökök ki a kemény faszekrényből majd földhöz vágom a fekete ballonkabátom, hogy szabadon mozogjak. Még pár percig fegyvereket kerestem majd ezeknek birtokában lecsörtettem az omladozó lépcsőn a dohos semmibe miközben elővettem zseblámpám ami csak úgy szétszórta a fényt a poros környezetben.

Még fél percig botorkáltam összevissza a többieket keresve de rájöttem nem kell, megtalálnak ők is...

Hirtelen egy vérfagyasztó lövést hallottam a magam mellőli szobába...

Gyorsan odanéztem s zseblámpámmal is odavilágítottam. 

JiMin feküdt ott miközben próbált felülni, nyöszörgések közepedte. Gondolkodtam rajta, hogy az ellenség még mindi ot lehet de ennek ellenére odafutottam hozzá. 

Gyengéden átkaroltam erőtlen testét úgy vittem fel a most már síri csend leple alatt., hogy leápoljam.

Te meg, hogy a francba kerültél ide marha! - dörzsölöm erőteljesen csípőjét amiből ömlik a vér. - Érted jöttem... kh.. - hunyorog nyögdelve a fájdalomtól. - Nem! Rohadjak meg, hogy csak megjátsszátok. Az nem lehet – tiltakozok hevesen. - Ti nem törődhettek ennyit velem!! - néztem szúrós szemekkel. - Te megpróbáltál felgyújtani!

Heves indulataimra nem mond, nem tesz semmit... csak hagyja, hogy tovább kezeljem fájdalmas sebét. 

Szorosan bekötöttem, hogy elálljon a vérzés, ahogy nekem tette Suga.

Add ide a fegyvered - kutatom át dzsekijét hevesen. - Meg kell védenem Jungkook-ot! - forgolódok hevesen. Végre megtaláltam a pisztolyt de mikor feléje nyúltam Jimin vadul kezembe karmolt majd el sem engedett. - Te itt maradsz, rád még szükségünk lesz!

-Meg vagy sérülve te idióta! - húztam ki a karom ujjai közül.

Szegény srácot otthagytam védtelenül de nekem le kellett mennem. Megígértem, hogy rá is vigyázni fogok.

Ahogy leérkeztem azonnal kiszurtam a feketeségben Suga szőke fejét és odasiettem

- Te meg mit keresel itt?! - nézett rám.

- Kíváncsi voltam, hogy mi történik ezért lejöttem. - játszódtam meg a nagylányt.

- Értem miért lesznek az idióták ennyire sikeresek! - néz komolyan. - Te most igazából meghülyültél?! - súgja nagy hangerővel maga elé. - Ha megölnek én megfojtlak! - Na idefigyelj!Engem az utca nevelt! Hiába vagy parancsnok fia, akkor is én vagyok a legjobb Ázsiában! - Az asszonyok dolga már 2000 éve ugyanaz. MEGBÚJNAK MÍG A FÉRFIAK HARCOLNAK! - vette elő a rasszista dumáját.

-Ki a faszomat érdekel a te kis eszméd??! - lőttem le egy ellenséget oda se nézve, hogy bizonyítsam rátermettségem.

- Akkor is menj vissza! Majd mi elintézzük!!

A nagyanyádat nézd le! - fenyegettem meg. Elakartam menni ettől a mérhetetlen majomtól de akkor...
- Mi a francot csinálsz? - taszítom le magamról a nehéz Sugát akivel együtt a földön fetrengek. - Megköszönhetnéd - fekszik rám jobban majd számra teszi kezét. - Maradj csöndben - súgja fülembe s mindkettőnk tekintete rászállt a sarokban hömpölygő gyanús alakokra.